Vitézi Rend

A Kárpát-medencei Vitézi Rend hivatalos honlapja

vitezi_rend_tapszentmiklos_templom

A Vitézi Rend templomokat és egyházközségeket bemutató sorozatának következő állomása Tápszentmiklós és református gyülekezete.

Büi Ferenc református lelkész idje alatt a tápszentmiklósi gyülekezet életébe egy rövid, de nyugalmas és anyagi- lelki fejlődés történt. Az ő idejéből fennmaradt egy elismervény, amelynek alapján a gyülekezet a tápi gyülekezet részére bocsátja saját kegytárgyait. Egy későbbi feljegyzés utal is erre 1810-ben:”Ezen Taáp Szent Miklósi filiális eklézsiának, a Taápi Eklézsiánál ezek az Úr Asztalához tartozó edényei vannak: ón kanna, melly készült 1654-ik esztendőben. Egy arany nyal futtatott pohár és egy aranyos csésze.” [1]

Az elismervény adatai is arról tanúskodnak, hogy a sok megpróbáltatás , nehézség ellenére is a tápszentmiklósi reformátusság megtartotta hitét, vallását. Ez az élni akarás ereje a hit szép harcának küzdelme volt.  Az adózás, a jobbágyi robot után még van ereje sártemplomot építeni, lelkészének lakást emelnie. Az istentisztelet és Úrvacsora valamint a keresztelés kiszolgáltatásához szükséges kegytárgyakat is vásárolt. A lelkészek működési sorrendjében Büi Ferenc és Domonkos Ferenc azok, akik nagyot alkottak a tápszentmiklósiak életében. Az 1658-1674-ig szolgálta a nyájat hűséggel Domonkos Ferenc lelkipásztor.

Szolgálatának végén indult be a Habsburg kormányzat és a katolikus egyház részéről a protestáns lelkészek és egyházak elleni támadás. Az 1671-1681. évek közötti „gyászévtized” közötti időszakban Kollonits Lipót bécsújhelyi majd későbbi győri püspök kezdeményezéséből több mint 700 lelkészt és tanítót idéztek be a pozsonyban székelő vésztörvényszébe. A beidézést megkapta Újvári Tamás Tápszentmiklóson szolgáló lelkipásztor is. Mindez 1674-ben történt. Újvári Tamás nem jelent meg a törvényszéken, de el kellett menekülnie Tápszentmiklósról.[2]

A rekatholizációs törekvéseknek célja a magyarországi protestantizmus kiírtása és eltörlése volt. A dunántúli protestáns gyülekezetek valamennyien elszenvedték a Habsburg hatalom és a katolikusok részéről történt atrocitásokat. Ebből a tápszentmiklósi reformátusok is részesedtek. 1674-től 1693-ig nem szolgálhatott református lelkész Tápszentmiklóson. 1693-ban azonban újra van szolgáló lelkipásztor Kőrösi Mihály személyében. Kollonits püspököt Keresztély Ágost érsek követte a püspöki székben. Neki köszönhetően 1700-ban már plébánosokat találunk Tápon, Mezőörsön, Pázmándon és Tápszentmiklóson is. Tápszentmiklóson katonasággal vettette el a templomot a reformátusoktól, majd elűzték a helyi lelkészt.[3] Az elűzött református lelkészek közül a mezőörsi és a tápszentmiklósi visszatért annak ellenére, hogy a karhatalom és a földesúr megfenyegette őket. Keresztély Ágost összeiratta az egyházmegyében működő református lelkészek névsorát és az egyházközségek névsorát. Felszólította őket, hogy vagy térjenek vissza a katolikus vallásra vagy hagyják el a birtokot.

A szemerei csata után 1700-ban, az elüldözött Fejérvizi Péter visszatért Tápszentmiklósra. Őt követte, 1709-ben Tokai Pál. Az új lelkész 1709-ig végezte lelkészi szolgálatait. A szolgálatokat Eszterházy gróf rendelete szakította meg 1711-ben. El kellett távoznia a faluból. Tokai Pál eltávozásával megszűnt a Tápszentmiklósi Református Egyházközség anyaegyházi állapota. 1784-ig mintegy 73 éven át sem lelkésze sem tanítója nem volt a gyülekezetnek. Eszterházy gróf munkáját segítette Nagy Mihály győri kanonok, aki 1711-ben zálogjogon földesura volt a falunak. Az ő kezdeményezésére tiszttartója Kovács György szolgabíró 24 muskétással járta végig Pannonhalma vidékét. A tápszentmiklósi református templomot egy lakatossal feltörette s Tokai Pálnak azonnal távoznia kellett.[4] Ettől kezdve a tápszentmiklósi reformátusság a plébános stólája alá tartozott. A templom és a lelkészi lakás a katholikus egyház tulajdonába került.

[1]Dr. Tóth Endre: A tápi református egyház története, Pápa 24. o.
[2] Rácz Károly: A pozsony vértörvényszék áldozati 1674-ben. Budapest 1874. 45.o.
[3] Kelemen Atanáz: Keresztély Ágost herceg restaurációs tevékenysége a győri egyházmegyében.  Győr 1931. 17. o.
[4] Kelemen Atanáz: Keresztély Ágost herceg rekatholizációs tevékenysége a győri egyházmegyében. Győr 1931, 55. o.

v. Albert András

református lelkész

történész

folytatjuk…

Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás