Vitézi Rend

A Kárpát-medencei Vitézi Rend hivatalos honlapja

A Hadak Útjára lépett Fenséges Császári, Magyar és Cseh országi királyi örökös és Ausztriai Fő Herceg vitéz Habsburg – Lotharingen József Árpád (1933.02.08-2017.04.30) az Arany Gyapjas Rend, a Máltai Jeles Rend, a Szent Constantini György Rend és az N.S.D.C. de Vila Vicosa portugál lovagrendek lovagja, aki 1977.12.04-ótá áll a Vitézi Rend élén. A polgári életben közgazdász volt, aki diplomáját Lisszabonban szerezte meg.


Őfelségét a budapesti” Mátyás” templomban ravatalozták fel a főoltár előtt. Az érkezőket a Habsburg ház tagjai fogadták és az elhunyt unokái kísérték őket a helyükre. A gyászszertartásra a templom főhajójának ülőhelyei teltek meg. Déli 12 órakor a Nagyboldogasszony plébániatemplomban felcsendültek a fatimai Szűzanya tiszteletére írt himnusz hangjai. Evvel vette kezdetét az egykor egységes Vitézi Rend utolsó főkapitányának gyászszertartása.  Mivel Őfelsége koporsója a főoltár előtt lett felravatalozva, ezért a szentmise nem a népoltárnál, hanem az eredeti főoltárnál került celebrálásra. A főcelebráns Székely János Esztergom-budapesti segédpüspök volt. Segítségére magyar és német papok voltak. A szertartás latin, magyar és német nyelven zajlott. Székely püspök úr kiemelte az elhunyt 60 éven át tartó példás házasságát, hogy felnevelt 8 gyermeket és az eddig szinte teljesen rejtve maradt cigány misszióját. Az oltár körüli stallumokban a Habsburg ház tagjai ültek, felesége, testvérei, gyermekei és unokái. Mivel a Szűzanyának nagy tisztelője volt az elhunyt, a szentmise alatt az Ave Maria is felcsendült.

Az oltárnál az ICOC Vitézi Rend tagjai álltak „díszőrséget”, avagy tartottak 1-1 zászlót. Igen szép gesztus lett volna az elhunyt felé, ha ravatalánál a Vitézi Rend különböző ágai közösen tudnak tisztelegni, mivel vitéz Habsburg – Lotharingen József Árpád élete végéig az egész Vitézi Rend legfőbb vezetőjének tekintette magát. Lett volna mód arra, hogy a ravatal mellett a vitézi ágazatok együtt adják meg neki a végtisztességet, mivel a Történelmi Vitézi Rend küldöttsége felajánlotta ennek lehetőségét az ICOC vitézeknek, de ők ezt dölyfösen elutasították. Sajnos ők mindmáig, semmit nem értettek meg abból, mit is szeretett volna életében elérni a Főkapitány Úr. Így a Kárpát-medencei Vitézi Rend képviselői már nem is tettek kísérletet a közös díszőrség létrehozására. Tehát, a vitézi ágak többsége képviseltette magát a szertartáson, evvel is elismerve az elhunyt egykori érdemeit, és legalább halálában megadták neki azt a tisztességet, hogy mint az egykor egységes Vitézi Rend utolsó főkapitányát, elbúcsúztassák tisztességgel. A gyászmisén a vitézeken kívül a Máltai Lovagrend képviseltette még magát.

Őfelsége nehéz családi örökséget hordozott, hiszen egy részről Ferenc József császár és király, az 1848-as forradalom leverőjének volt szépunokája, míg másfelől József nádor és József Ágost tábornagy, Magyarország kormányzójának volt leszármazottja. Életét nagyban befolyásolta, hogy nagyapja, József Ágost tábornagy távol tartotta magát IV. Károly király megkoronázásától – el sem ment oda, és a koronázó nádorhelyettességet sem fogadta el-, illetve, hogy nagyapja évtizedekig nem ismerte el dr. Habsburg Ottó trónörökös voltát. Talán nem véletlen, hogy 2016 decemberében, IV. Károly megkoronázásának 100 évfordulóján sem képviselte senki sem a nádori ágat a Budavári Nagyboldogasszony templomban megrendezett szertartáson.

itéz Habsburg- Lotharingen József Árpádnak a második világháború után, tizenévesen kellett elhagynia szülőföldjét, Magyarországot, ahová többé életvitel szerűen soha többé nem költözött vissza, noha erre többször is ígéretet tett. Hazaköltözésének elmaradása nagyban hozzájárult a Vitézi Rend széteséséhez.

Az emigrációban soha nem tudta elfeledni azt, hogy szülőföldjéről el kellett menekülnie, ezért nem tudott megbízni az óhazában maradtakban. Önmagát, emigráns magyarokkal vette körül, lényegében csak rájuk hallgatott, így teljesen elszakadt a Magyarországon uralkodó valós állapotoktól. Helyzetét tovább nehezítette – amit levélben vitéz Radnóczy Antalnak le is írt-, hogy olyan befolyásoltság alá került, amely minden lépését befolyásolja. Ezért például önmagát nem is tartotta alkalmasnak a Vitézi Rend vezetésére, mint írta egykor a 2000-es években vitéz Radnóczynak. (Levelét az egyik vitézi lap teljes terjedelemben lehozta 2003 körül.) Hogy kik befolyásolták Őfelségét, az mindmáig vita tárgya, és ebbe nem is kívánok belemenni. Az viszont tény, hogy jogilag soha sem állhatott a Vitézi Rend egyetlen jogilag jegyzett szervezetének az élére se, így csak az ICOC (Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága) előtt képviselhette formálisan a vitézeket. Ennek ellenére, a Vitézi Rend élén főkapitányként 40 évig állt.

Tevékenységének nagy érdeme volt a Vitézi Rend feltámasztása Magyarországon 1992-ben. De jogilag itthon sem ő képviselte a vitézeket. Így a magyar jog szerint a vitézek érdekében el sem tudott járni, mi több, formálisan sem volt tagja a magyarországi vitézi egyesületnek. Így jogilag teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Kiszolgáltatottsága és zsigeri idegenkedése a Magyarországon élő magyarságtól, miáltal csak külhoni tanácsadóira hallgatott, eredményezte azt, hogy a Vitézi Renden belül többségbe került magyarországi vitézekkel és azok elöljáróival sorozatos konfliktusba került. Ha megértette volna a magyarországi vitézek helyzetét, és ha kapott volna jogilag mozgásteret, pl. ő lett volna az vitézi egyesület elnöke, a rend sok hányattatástól mentesült volna. Keresztény hite és emberi szeretete kevés volt ahhoz, hogy megfelelhessen a reá váró hatalmas feladatnak.

Főkapitányi regnálása során nem tudta megoldani az emigráció és a hazai magyarság közötti feszültség és bizalmatlanság feloldását, különösen azért, mert ő is nagyban elfogult volt az óhaza magyarjai ellenében. Így viszont az emigráció erőszakos hatalmi mámora és anyagi fölénye miatt, ami ellen a magyar magyarországi vitézek rendre felléptek, élükön a hazai vitézi vezetőkkel (egyesületi elnök, helyettes főkapitány, ügyvezető tkp, főszéktartó, országos és területi törzskapitányok, vitézi székkapitányok és hadnagyok) oda vezetett, hogy az egykor egységes Vitézi Rend, darabjaira hullott.

A vitézi életet mindmáig befolyásoló szakadások 1996 (a kiválást vezette: egyesületi elnök, országos törzskapitány, törzskapitányok), 2000 (a kiválást vezette: helyettes főkapitány), 2003 (a kiválást vezette:

  1. Radnóczy Antal „főkapitány”- jogilag helyettes főkapitány, a helyettes főkapitány és szinte az összes magyarországi törzskapitány és vitézi elöljáró). 2006/2007-ben a helyettes főkapitány vezetett egy leváló csoportot tőle, majd 2008-ban Magyarország országos törzskapitány és szinte minden hazai tisztségviselő, akikhez utóbb csatlakozott a főszéktartó is. Mint kitűnik, szinte minden szakadásnál a magyarországi vitézi felső vezetés került szembe a külhoni, emigráns vitézi törzskapitányokkal. v. József Árpád pedig minden esetben a külhoni vitézeket támogatta, még akkor is, amikor a kiválók kifejezték hűségüket hozzá, mint főkapitányhoz, de jelezték, hogy nem kérnek az emigráció vitézi elöljáróinak hatalmaskodásából. Vitéz József Árpád inkább megtagadta a hazai vitézeket, de nem fordult szembe az emigrációs vitézi elöljárókkal. Ezt a hazai vitézek tudomásul vették, és bár továbbra is tisztelték őt, elfordultak tőle. Tették ezt főleg akkor, amikor olaszoknak és horvátoknak bocsátotta áruba a vitézi rangot.

Regnálása vége felé, Őfelsége teljesen elszakadt a valóságtól, gyakran még a hozzá hű külhoni, pl. USA vitézeitől is elfordult, és egy igen szűk kör kiszolgáltatottjává vált. Alig akad már az emigrációban is olyan vitézi csoport, amely ténylegesen is elfogadta az általa hatalomban hagyott vitézi vezetők döntéseit. Az emigráció vitézeit már nem a vitézi szervezet, hanem csak v. József Árpád személye tartotta egyben. Idővel még az emigráció vitézi széki ülései is kétségessé váltak, míg az ügyvezető törzskapitányt ellensúlyozó főszéktartói tisztséget 2008 után be sem töltötték az általa vezetett ICOC Vitézi Rend-i ágazatban.

Ahogy vitéz Uhel Péter Ágoston nekrológjában olvastam: „Az 1990 után bekövetkezett szakadásokkal nem tudott mit kezdeni, a Renden belüli valódi problémák megismerésétől közvetlen beosztottjai szándékosan távol tartották.”

Szintén téves úton járt akkor, amikor a főkapitányi rangot családján belül örökletessé kívánta tenni, és kijelölt főkapitánnyá kreáltatta, a Vitézi Rend szabályzata ellenére fiát v. József Károlyt. Igaz, ezt a lépését a rendi egység megőrzése véget egyesek még Magyarországról is támogatták. De hiába, mert így sem lehetett 2008-ban az addig mellette állók egységet megőrizni. Megint az emigráció és az óhaza vitézei kerültek egymással szembe.

A Vitézi Rendet évtizedekig mint az ICOC-nál bejegyzett lovagrend kezelte. Mint lovagrendi vezető, nagymesterré neveztette át magát 1993-ban, míg az addigi helyettese v. Radnóczy Antal „főkapitány” lett, noha jogilag továbbra is főkapitány helyettes marad, mint ahogy azt 1993-ban maga Radnóczy adta írásba. Ezen lépés teljesen összezavarta a rendi hierarchiát. Hiszen aztán megjelent a helyettes főkapitányi titulus is, formailag a helyettes főkapitány helyettese. Összekeveredtek a hatáskörök pl. nagymester és főkapitány, helyettes főkapitány, kontra ügyvezető törzskapitány, elbizonytalanodott a magyarországi országos tkp. feladatköre stb. Ezt csak tovább bonyolította az egyesületi elnök hatásköre, mivel jogilag csak ő képviselhette hazánkban a Vitézi Rendet. Tehát, a lovagrendesdi kész káoszt okozott.

Ráadásul 1997/2003 között az ICOC formálisan bojkottálta a rendet, amihez feltehetőleg Habsburg Ottónak is köze volt. 2004-ben, az ICOC Vitézi Rend akkori ügyvezető tkp-jának Habsburg Ottóhoz írt levele törte csak fel azt a bojkottot. Utóbb, a 2000-es évek során az ICOC törölte a lovagrendek közül a Vitézi Rendet, és egy saját státuszt hozott létre számára. Azért törölte a lovagrendek közül, mert jogilag soha nem volt lovagrend a Vitézi Rend, mivel jogilag nem annak alapították. Sajnos, azonban a lovagrendesdiből adódó hatásköri átfedések káosza, nagyban elősegítette a Vitézi Rend széthullását.

Ugyan így, nagyon elhibázott út volt, mikor engedett néhány idős, jórészt II. világháborús érdemekért felvett embernek – olyanoknak, akiknek nem volt vitézi múltja a két világégés közötti időszakból-, és a Vitézi Rendből félkatonai szervezetet hozott létre, és a honvédség kegyeit kezdte keresni, továbbá a rendet katonai szisztémával kezdte átalakítani. Noha a Vitézi Rend mindenkor polgári és nem katonai szervezet volt. A HM-ben soha nem volt vitézi ügyosztály Horthy alatt, és a Vitézi Rend képviselete mindig a törvényhozásban és törvényhatóságoknál volt. Nem véletlen, hiszen polgári és nem katonai szervezet. Avval, hogy a Vitézi Rendet a HM felé közelítette, teljesen eltért a Vitézi Rend valódi céljaitól és eszmeiségétől, és mindmáig ható tévutat indított el. Ráadásul, ezen kiskapun keresztül, számos egykori Kommunista Párttag is bekerülhetett a vitézek sorába, noha ezt minden vitézi kódex tilalmazott.

Mint közgazdásznak, világosan látnia kellett, hogy a Vitézi Rend Magyarországon bír a legjelentősebb tagsággal, így nem vezethető a Vitézi Rend úgy, hogy a magyarországi vitézek anyagilag teljesen ki vannak szolgáltatva a külhoniak önkényének. Tett kísérletet arra, hogy a magyarországi vitézek anyagi önállóságát biztosítsa, például 2005-ben, de kísérletét az utolsó pillanatban leállították.

Sajnos vitéz Habsburg – Lotharingen József Árpád képtelen volt arra, hogy azon magyarországi elöljárókat és vitézeket megbecsülje, akik kitartottak mellette és igyekeztek őt megóvni a hibás lépésektől. Ezen vitézeket idővel szinte mind megsértette, elidegenítette magától, illetve jogtalanul leváltotta vagy kizárta a vitézek közül. Igaz, ezen lépéseiben gyakran közrejátszott az emigráció hatalomféltése és alaptalan vádaskodása. Ezért van az, hogy a szakadásokban annyi magyarországi vitézi tisztségviselő vett mindig részt.

Összességében, bármennyire is tiszteltük vitéz Habsburg – Lotharingen József Árpádot, ki kell mondani, hogy alkalmatlan volt személye a Vitézi Rend vezetésére. Evvel legkésőbb 2001 óta már ő is tisztában volt, így többször is kísérletet arra, hogy visszavonuljon a Vitézi Rend éléről, de ezt tanácsadói nem engedték meg neki.

2001.12.15-én kelt, és a Történelmi Vitézi Rend lapjában 2003 körül megjelent és így nyilvánosan közzétett írásában így fogalmazott:”……….. Ahogyan a hetvenes években írásban melyik anonym volt szóval aláírás nélkül Felkértek, hogy lépjek be hozzájuk, mert ellenkezőleg minden elképzelésemet tönkre fogják tenni. Ez a helyzet minden szempontból úgy társadalmi egyesületek létrehozásával, mint betársulásnál, mint üzleti színvonalon már százszázalékig bekövetkezett kivétel nélkül. Ez a szituáció a Vitézi Rendet miattam ugyanúgy érinti mint a többi előző sok számos igyekezetemet és tevékenységemet. Mindenütt és mindenhol megtorpedózták. A Vitézi Rendben addig fog a baj tovább tartani aktív vezető tagja maradok. Megoldást csak úgy fognak találni ha másvalaki lép helyembe mint legfőbb elöljáró. Mind az amit neked írok nem fantázia hanem reális tényeken alapszik………….”

Talán, ha döntéseit nem befolyásolták volna a körülmények és a rossz tanácsadók, akkor minden másképp alakult volna.

Igazat kell adnom Habsburg Ottónak, amikor egy kérdésemre így válaszolt levelében:” Mindenképpen azon a véleményen vagyok, hogy az emigrációból semmiféle döntés, mi több egy határozatképes indítvány hozatala nem lehetséges, mert ez nem tartozik hatáskörünk alá.” Habsburg Ottónak ez a megjegyzése teljességgel érvényes a Vitézi Rendre! A Vitézi Rend elválaszthatatlan a magyarság történelmi területeitől. Márpedig Árpád és az őt követő honfoglalók a magyar hazát a Kárpát-medencében hozták létre, nem pedig Ausztráliában, Amerikában, Afrikában, vagy épp Nyugat-Európában, vagy a Skandináv térségben, stb. Az emigráció nem dönthet magyar nemzeti kérdésben! Ők elhagyták a hazát és evvel megtagadták a magyarsággal való sorsközösség vállalását. 1989/1990 óta pedig volt rá 27, évük hogy hazatelepüljenek. Aki nem települt haza, elveszítette minden jogát arra, hogy magyar nemzeti kérdésben döntést, de csak véleményt is formálhasson.

Igen, a magyar emigráció 1989/1990 után már nem bír semmiféle felhatalmazással arról, hogy olyan ügyekben döntsön, ami az óhaza magyarságának belügye. Mivel pedig a Vitézi Rend a magyar anyaföldtől elválaszthatatlan, az emigráció magyarjainak nincsen joga a demokratikus és EU tag Magyarország, és annak állampolgárai által képviselt vitézi eszmébe beleszólni, önmagukat a Vitézi Rend letéteményeseinek titulálni. A Vitézi Rendnek és a vitézi jogoknak a Kárpát-medencén kívül nincsen létjogosultsága. Vitéz csak az lehet, aki a Kárpát-medencén belül él!

El kell viszont ismernünk vitéz Habsburg – Lotharingen József Árpád keresztényi vallásosságának nagyságát, és azt, hogy kiváló családapa és férj volt 60 éven keresztül. Mivel pedig végakaratának megfelelően végső nyughelye Alcsuton van, ott, ahol egykor született és felnevelkedett, el kell fogadni, hogy tényleg szándékában állt végleg hazatérni, és hogy ezt a körülmények nem tették lehetővé a számára.

Nyugodjék Békében, és Isten színe előtt, végre tanácsadóktól mentesen élvezhesse Isten színe látását.

Rászolgált, mert igen csak hányattatott élete volt.

 

Az Örök Dicsőség Fényeskedjék Neki!

a Kárpát-medencei Vitézi Rend főkapitánya

v. József Árpád egykori ügyvezető (2003-2005), majd főszéktartó (2007-2008) törzskapitánya

 

 

Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás