Vitézi Rend

A Vitézi Rend templomokat és egyházközségeket bemutató sorozatának következő állomása Tápszentmiklós és református gyülekezete.

Bevezetés

Tápszentmiklós község a történelmi Győr vármegye délnyugati hátárán fekszik, a Bakony hegység északi lejtőjén és a Kisalföld találkozásánál. E község katolikus vallású lakosai már az 1530-as években megismerkedhettek a reformáció tanaival. A reformáció tanainak terjesztésében nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy a Pannonhalmi Apátság és környéke a híres enyingi Török Bálint és családjának birtokába került az 1540-ben.  Köztudott volt az, hogy a család a reformáció pártolók közé tartozott. Így juthatott el már eléggé  korán a reformációi tan Tápszentmiklósra.

A pápai székhelyű Török Bálint udvara szolgáltatta a magyar reformátorokat a vidék megreformálására. A Dunántúli falvakban a kálvini –helvét- irányzat tanai honosodtak meg. A XVI. Században Dunántúlon is érvényesült a „cuius regio eius religio” elve. Természetes dolog lehetett az, hogy a református vallású főúr a birtokain lévő falvak vallási arculatát igyekezett megváltoztatni. A Tápszentmiklósi jobbágy lakosság is így találkozhatott az új tanítással és fogadhatta be papjával együtt. E falu egész lakossága áttért akkor a kálvini hitre és az is maradt 1671-ig.[1]

1.  A kezdetektől a rekatolizációig.

A reformáció terjedésével egyidőben hódított a török hatalom. Az 1529-es és 1531-es valamint az 1543-as török hadjáratok érzékenyen sújtották Győr, illetve Pannonhalma vidékét is.  Tűz, por és hamu maradt a korábban virágzó dunántúli falvak helyén. Ez alól Tápszentmiklós sem volt kivétel. A reformációi vívmányainak elültetett magvai sarjadásba lendült életei szüntek meg az állandó pusztítások és hadjáratok miatt. Vége-hossza nem volt a bántalmazásoknak. Élet és vagyonbiztonságról szó sem lehetett ebben az időben. Ilyen állapotok folyhatott a tápszentmiklósi reformátusok egyházi élete. A tápszentmiklósi reformátusok gyülekezetéről nem maradtak fenn adatok a XVI. Század végéről. A török pusztítások után mégis elmondható az, hogy az 1590-es években Pannonhalma és környéke a török kezébe került.

Ez kedvezően hatott a reformáció terjedésének. A katholikusok száma annyira megcsappant, hogy a Pannonhalmi Bencés Apátság alatti Szent Márton faluban is protestáns lelkész került a gyülekezet élére. A tápszentmiklósi reformátusok viszonylagos békében élhettek ez időben.[2] A falu lakosai közigazgatásilag a XVI. Század végén a székesfehérvári szandzsáksághoz tartoztak. Az adózás a magyar és török jogrendszer szerint történt. Élelem, széna, pénz, robot alkották az adók összetételét. A török dúlásokat és portyákat követően a falu négy alkalommal néptelenedett el. Az elmenekült lakosokat adókedvezményekkel próbálta meg visszacsalogatni a székesfehárvári aga. A falu lakosságának visszatelepülése után folytatódott a korábbi élet.

A reformáció tanainak elterjedése utáni időszakban ilyen állapotok között működödött a tápszentmiklósi református gyülekezeti élet kisebb-nagyobb szünetekkel. A XVII. Század elejéről van már adatunk a tápszentmiklósi reformátusságról. Az első pontos adatunk 1618-ból származik. [3]  Az első lelkész, akinek a neve is fennmaradt, Feli Dávid volt. Ebben az időszakban a falu teljes lakossága református vallású volt.  Az 1612. évi köveskuti zsinaton elrendelték az egyházközségek egyházmegyékbe való tömörítését. Az elkezdett munkát az 1618. november 2-án tartott szentlőrinci zsinat folytatta. A szentlőrinci zsinatról fennmaradt egy zsinati jegyzék. E jegyzék tartalmazta a dunántúli református egyházközség névsora és azok lelkészei. Ezek között találjuk Tápszentmiklós nevét és Feli Dávid nevű lelkészét.

A következő adat szerint 1629-ben Muraközy Mihályt találjuk. Az 1629. március 17-én tartott körmendi zsinaton részvevők között ott találjuk őt is. Pápai Mihály csak rövid ideig tartózkodott Tápszentmiklóson. Őt Csók Imre követte lelkészi állásában. Az ő ideje alatt a gyülekezet mind anyagilag mind lelkileg nagy fejlődésnek örvendett. Az 1633-ig évben változás történt. A 1633. május 8-án az Alsó Dunántúli Egyházkerület köveskúti zsinata az egyházkerület vezetésére egy 25 tagú lelkészi tanácsot nevezett ki. Köztük szerepelt Bakos János tápszentmiklósi lelkész. Az év második felében már Tötösi Gergely a helyi lelkész. Az 1634-35-ös években Körmendi Péter és Farkasdi Miklós követték egymást. 1639-től 1642-ig Újvári Tamás szolgált a gyülekezetben. Az ő szolgálata alatt készültek el a sérelmi jegyzőkönyvek, amelyeket a szőnyi béketárgyalásokra vittek el. Ujvári Tamás tápszentmiklósi lelkészként volt megnevezve z 1640. június 10-én tartott köveskúti zsinatról szóló jegyzőkönyvben.[4]

[1] Szokoly Endre: Tápszentmiklós rövid története. Győr 1904. 51. o.
[2] Karácsonyi Sándor: A pázmándi római katholikus plébánia története Győr 1875. 26
[3] Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története,Pápa  1908. I. köt. 169. o.
[4] Thury Etele: A Dunántúli református Egyházkerület története. I.köt. Pápa 1908. 333.o.

v. Albert András

református lelkész

történész

folytatjuk…