Vitézi Rend

A Kárpát-medencei Vitézi Rend hivatalos honlapja

vitezi_rend_tapszentmiklos_templom

A Vitézi Rend templomokat és egyházközségeket bemutató sorozatának következő állomása Tápszentmiklós és református gyülekezete.

Bevezetés

 

Tápszentmiklós község a történelmi Győr vármegye délnyugati hátárán fekszik, a Bakony hegység északi lejtőjén és a Kisalföld találkozásánál. E község katolikus vallású lakosai már az 1530-as években megismerkedhettek a reformáció tanaival. A reformáció tanainak terjesztésében nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy a Pannonhalmi Apátság és környéke a híres enyingi Török Bálint és családjának birtokába került az 1540-ben.  Köztudott volt az, hogy a család a reformáció pártolók közé tartozott. Így juthatott el már eléggé  korán a reformációi tan Tápszentmiklósra.

A pápai székhelyű Török Bálint udvara szolgáltatta a magyar reformátorokat a vidék megreformálására. A Dunántúli falvakban a kálvini –helvét- irányzat tanai honosodtak meg. A XVI. Században Dunántúlon is érvényesült a „cuius regio eius religio” elve. Természetes dolog lehetett az, hogy a református vallású főúr a birtokain lévő falvak vallási arculatát igyekezett megváltoztatni. A Tápszentmiklósi jobbágy lakosság is így találkozhatott az új tanítással és fogadhatta be papjával együtt. E falu egész lakossága áttért akkor a kálvini hitre és az is maradt 1671-ig.[1]

 

1.  A kezdetektől a rekatolizációig.

 

A reformáció terjedésével egyidőben hódított a török hatalom. Az 1529-es és 1531-es valamint az 1543-as török hadjáratok érzékenyen sújtották Győr, illetve Pannonhalma vidékét is.  Tűz, por és hamu maradt a korábban virágzó dunántúli falvak helyén. Ez alól Tápszentmiklós sem volt kivétel. A reformációi vívmányainak elültetett magvai sarjadásba lendült életei szüntek meg az állandó pusztítások és hadjáratok miatt. Vége-hossza nem volt a bántalmazásoknak. Élet és vagyonbiztonságról szó sem lehetett ebben az időben. Ilyen állapotok folyhatott a tápszentmiklósi reformátusok egyházi élete. A tápszentmiklósi reformátusok gyülekezetéről nem maradtak fenn adatok a XVI. Század végéről. A török pusztítások után mégis elmondható az, hogy az 1590-es években Pannonhalma és környéke a török kezébe került.

Ez kedvezően hatott a reformáció terjedésének. A katholikusok száma annyira megcsappant, hogy a Pannonhalmi Bencés Apátság alatti Szent Márton faluban is protestáns lelkész került a gyülekezet élére. A tápszentmiklósi reformátusok viszonylagos békében élhettek ez időben.[2] A falu lakosai közigazgatásilag a XVI. Század végén a székesfehérvári szandzsáksághoz tartoztak. Az adózás a magyar és török jogrendszer szerint történt. Élelem, széna, pénz, robot alkották az adók összetételét. A török dúlásokat és portyákat követően a falu négy alkalommal néptelenedett el. Az elmenekült lakosokat adókedvezményekkel próbálta meg visszacsalogatni a székesfehárvári aga. A falu lakosságának visszatelepülése után folytatódott a korábbi élet.

A reformáció tanainak elterjedése utáni időszakban ilyen állapotok között működödött a tápszentmiklósi református gyülekezeti élet kisebb-nagyobb szünetekkel. A XVII. Század elejéről van már adatunk a tápszentmiklósi reformátusságról. Az első pontos adatunk 1618-ból származik. [3]  Az első lelkész, akinek a neve is fennmaradt, Feli Dávid volt. Ebben az időszakban a falu teljes lakossága református vallású volt.  Az 1612. évi köveskuti zsinaton elrendelték az egyházközségek egyházmegyékbe való tömörítését. Az elkezdett munkát az 1618. november 2-án tartott szentlőrinci zsinat folytatta. A szentlőrinci zsinatról fennmaradt egy zsinati jegyzék. E jegyzék tartalmazta a dunántúli református egyházközség névsora és azok lelkészei. Ezek között találjuk Tápszentmiklós nevét és Feli Dávid nevű lelkészét.

A következő adat szerint 1629-ben Muraközy Mihályt találjuk. Az 1629. március 17-én tartott körmendi zsinaton részvevők között ott találjuk őt is. Pápai Mihály csak rövid ideig tartózkodott Tápszentmiklóson. Őt Csók Imre követte lelkészi állásában. Az ő ideje alatt a gyülekezet mind anyagilag mind lelkileg nagy fejlődésnek örvendett. Az 1633-ig évben változás történt. A 1633. május 8-án az Alsó Dunántúli Egyházkerület köveskúti zsinata az egyházkerület vezetésére egy 25 tagú lelkészi tanácsot nevezett ki. Köztük szerepelt Bakos János tápszentmiklósi lelkész. Az év második felében már Tötösi Gergely a helyi lelkész. Az 1634-35-ös években Körmendi Péter és Farkasdi Miklós követték egymást. 1639-től 1642-ig Újvári Tamás szolgált a gyülekezetben. Az ő szolgálata alatt készültek el a sérelmi jegyzőkönyvek, amelyeket a szőnyi béketárgyalásokra vittek el. Ujvári Tamás tápszentmiklósi lelkészként volt megnevezve z 1640. június 10-én tartott köveskúti zsinatról szóló jegyzőkönyvben.[4]

[1] Szokoly Endre: Tápszentmiklós rövid története. Győr 1904. 51. o.
[2] Karácsonyi Sándor: A pázmándi római katholikus plébánia története Győr 1875. 26
[3] Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története,Pápa  1908. I. köt. 169. o.
[4] Thury Etele: A Dunántúli református Egyházkerület története. I.köt. Pápa 1908. 333.o.

v. Albert András

református lelkész

történész

folytatjuk…

Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás