Vitézi Rend

A Vitézi Rend templomokat és egyházközségeket bemutató sorozatának következő állomása Tápszentmiklós és református gyülekezete.

A templomépítéssel kapcsolatosan fennmaradt egy szájhagyomány, amely szerint a sáncok kiásását követő éjszakákon a katolikus egyház hívei visszatömték azokat, köveket és szemetet is beledobva, hogy így megakadályozzák a templom építését. A reformátusok nappal újra kiásták. A falak építéséhez szükséges faanyagot és követ, téglát éjjel elhordták a katolikusok. A reformátusok pedig visszahordták és folytatták az építkezést. Mindez addig folyt, amíg őröket nem állítottak és elcsattant az első pofon és ütlegelés. A katolikusok jobbnak látták felhagyni mesterkedésükkel.[1]

A templomépítéséhez a vásárolt 22 000 darab téglát mind felhasználták. Az egyházközség pénztára kiürült ekkor. Az építkezéshez szükséges tégla elfogyván újabb téglasegélyt kértek az uradalomtól. Barcza Ádám prefektus elutasította a kérést. Az építkezés pénz hiányában szünetelt, 1828-ban. [2]

Az 1830. évben egyházadó kivetését határozták el. Szükség volt erre, mert csak a falak áltak, amelyeket rongálta a szél, áztatta az eső. Az előljáróság a „lélekpénz” begyűjtését megörökítő jegyzetfüzete is fennmaradt, amelynek nyomán alkothatunk képet az építkezés folytatásáról. Az építkezésben oroszlán szerepe volt az akkori preoráns –tanítónak, Parragh Péternek. Segélyleveleket írt gyülekezetekhez, püspökhöz, espereshez. Pénzt gyűjtött, kölcsönöket vett fel az előljárósággal együtt s az építkezés befejeződött. A kölcsönöket visszafizették. A templom hajója tetőzetét fazsindejjel fedték be. A templomhajó elejére fából készült haranglábot emeltek. Ebbe helyezték el a kisharangot, amely 1816-ban készült el. A templom másik nagyon szép, értékes darabja az 1851-ben készített faragott szószék.

A kőtorony később készült el. A templom belsejét szépen berendezték. A templomhajó déli részének közepén helyezték el a szószéket. A templom nyugati részén és keleti részén karzatot építettek. A templom közepén helyezték el az Úrasztalát és a keresztelő asztalkát.

A templom felszentelésére 1835. november 8-án került sor. A felszentelésről fennmaradt néhány sor igen értékes adatokkal szolgálnak a kutató számára: „Tekintetes Nemes Győr vármegyében Táp Szent Miklós Helységben a Helvétziai vallástartók mélt. Gróf Eszterházy Miklós… engedelmével a helység alsó részén elegendő tágas helyen az utzán tulajdon költségeken rendes és alkalmatos templomot építvén… 1835 nov. 8.-án felszentelték, mely felszentelési pompán sokan megjelentek… „ [3]

A templom szentelését Botos Mihály tapolcafői lelkész, az egyházmegye esperese végezte a 84. zsoltár alapján.

[1] Id. Gellér Géza tápszentmiklósi református presbiter elmondása szerint. E szájhagyomány éjelenleg is él a gyülekezeti tagok tudatában.

[2] A Pápai Református Egyházmegye 1829. évi jegyzőkönyve, Pápai Református Egyházmegye Levéltára.

[3] Tápszentmiklósi református Egyházközség 1835. évi jegyzőkönyve.

v. Albert András

református lelkész

történész