Vitézi Rend

A megkérdőjelezhetetlen természeti törvények alapján normálisnak szabad
öntudatosan, sőt büszkén mondani magáról, hogy ő a népesség elsöprő többségét
alkotó normálisokhoz tartozik. Szabad neki, hogy a nem normálisról az a véleménye
legyen, hogy az nem normális. Szabad az is, hogy elutasítsa azt a nyílt vagy burkolt
nyomásgyakorlást, mely arra próbálja rávenni, hogy fogadja el a nem normálist
normálisnak. Az pedig még inkább szabad kell, hogy legyen, hogy minden
rendelkezésére álló eszközzel ellenálljon annak a támadásnak, mely a saját és
gyermekei, unokái normalitását támadva a nem normális csoportba próbálja terelni a
gyermekeket vagy a nem kellően öntudatos vagy erős normálisokat.
A nap reggel fölkel, este lenyugszik. A zsenge fű zöld, a felhőtlen ég kék. Az anya nő,
az apa férfi, együtt nevelik imádott közös gyermekeiket. Az egyneműek kapcsolatából
nem születhet természetes utód. A természetben nincs harmadik nem.
A normális sosem hivalkodik azzal, hogy ő normális. Ez így természetes, így normális
amióta világ a világ. Ezért eddig nem hallatta a hangját a fentieket megkérdőjelezők
egyre hangosabb és egyre durvább támadásai alkalmával, hiszen annyira magától
értetődő, hogy mi a normális és mi nem az. Talán ezen a hallgatáson is fölbátorodva
a normálist támadók átléptek egy határt. Erre válaszul Magyarország Alaptörvényébe
is bekerült, hogy az anya nő, az apa férfi. Maga ez a tény is jól mutatja, hogy mennyire
nem normális világban élünk.
A hallgatag normálisokkal szemben a nem normálisok hivalkodnak, kérkednek a
„másságukkal”. A jó ízlést és a józan mértéktartást sutba dobva, egyre gyakrabban
magamutogatássukkal is hergelik a normálisok béketűrő táborát. Egyes közéleti
szereplők megjelenésükkel az arcukat, nevüket adják ehhez, nyíltan vállalva, hogy ők
ezzel egyetértenek. Lelkük rajta, legalább mindenki pontosan tudhatja, hova tartoznak.
Mi a célja mindennek? Nem lehet más, mint a társadalom normális szövetének a
rombolása. Nem kell a nemzet, nem kell a család, nem kell a nő és a férfi, nem kell a
gyermek. A végletekig atomizált és kevert népességgel mindent meg lehet csinálni.
A fehér ember társadalmai végveszélybe kerülnek, ha mindezt tovább tűrik.
Igenis ki kell mondani, hogy aki toleráns a vele szemben szélsőségesen
intoleráns támadókkal szemben, az saját jövőjét, sőt a jelenét adja föl ezzel. Eljött
az ideje, hogy a normálisok hatalmas tábora egy erős, összehangolt
figyelmeztető morgással juttassa mindenki tudtára, hogy eddig és ne tovább!
Az egy-két görbe ne akarja elgörbíteni a hatalmas nyaláb egyenest!
Nem fog menni.
Viszont ellenségességet szül, mely senkinek sem jó, annak az egy-két görbének főleg
nem. Az egyenesek nagy többsége békésen elfogadja, hogy akad egy-két kivétel, aki
nem egyenes, hanem görbe, és ezzel a dolog el is lenne intézve. De az elgörbítési
szándék folyamatos, következetes és agresszív cselekményei rossz vért szülnek.

Ezért ideje lenne nyomatékosan fölszólítani a görbéket, hogy végleg hagyjanak föl az
ilyen cselekményekkel. Legyen béke, mert ez mindannyiunk érdeke most is és a
jövőben is.
Ez az írás itt ért véget 2021 február elején.
Aztán az Országgyűlés elfogadta a gyermekvédelmi törvényt. Utána a közéletben
ritkán tapasztalható fortyogó indulattal támadták meg ezt a törvényt, a törvényhozókat
és rajtuk keresztül Magyarországot. Kiderült, hogy a mai európai vezetők számára
fontosabb a deviánsok lehetősége, hogy saját devianciájuk szerint befolyásolhassák
az ártatlan, tiszta lelkű óvodásainkat, mint ezen óvodások és szüleik joga, hogy ezt
elkerülhessék. Ezzel saját magukról nyilvánították ki, hogy ők melyik táborba
tartoznak. A magyar törvény fontos hozadéka, hogy ez most minden normális európai
ember számára egyértelműen világossá vált.
Azoknak, akik ezt a magyar gyermekvédelmi törvényt támadják, azt javaslom, hogy
próbáljanak lebeszélni egy anyamedvét vagy egy oroszlán családot arról, hogy
megvédje a kicsinyeit.
2021.10.17. Dr. Nagy Gergely