Vitézi Rend

Hősök napjára

A magyar hazáért való helytállás köti össze történelmünk hőseit. Ezt legjobban egy egykori világháborús frontkatona, utóbb vöröskatona fogalmazta meg. Kovács Károly asztalos, majd a kommunizmus alatt ruhagyár igazgató volt. Mint vezető pártember, helyzetét kihasználva, folyamatosan segített az egykori vitézeknek és horthysta katonáknak. Mikor kérdezték tőle, hogy miért teszi ezt, így felelt: „Aki kiment frontra, és az életét tette kockára a Hazáért, az az én bajtársam. Legyen az vallásos, horthysta, stb., minket összeköt a Hazáért való helytállás. Nekem pedig kötelességem segíteni a bajtársaimon.”

A bajtársiasság és a Hazáért való helytállás köti össze nemzetünk évezredes történelmében hőseinket. Mert a régi példaképek adtak erőt az épp harcba indulóknak. Attila, Botond, Búvár Kund, Hunyadi János, Dobó István, Hadik András, Görgei Arthúr, Klapka György vagy épp vitéz nagybányai Horthy Miklós hősi helytállása adott példát az épp csatasorba állóknak. Csatasorba álltak az épp aktuális uralkodó vagy politikai rendszer hívására. Közös volt bennük a hazaszeretet, mert őket nem az aktuális uralkodó, vagy politikai rendszer vitte valójában az első sorokba, hanem Szent István koronájának dicsősége, és a Kárpátok övezte Magyar Haza, és a Magyar Nemzet védelmének vágya. Általuk nem vesztünk el az évezredek viharai során.

Ezért lehetséges még, hogy a szláv tengerben, és annyi hódító ellenében is, továbbra is nyelvében élhet a nemzet. Bár sokszor megtapostatott nemzetünk, de mindig volt, aki újra felemelte a zászlót, és ez a szászló mindmáig dicsőségesen lobog. Túlélt tatárt, törököt, osztrákot, németet és oroszt. Ők jöttek és mentek, de mi maradtunk.

Ma ismét harcra hív a képzeletbeli kürt. Újra szólnak az üstdobok. Most a láthatatlan ellenség tör ránk, aki nemzetünk lelkét akarja megrontani. Támadják keresztény létünk, a család szentségét, az ember teremtés által kapott nemi identitását. Veszélyben nemzetünk a migráció fenyegető árjával szemben is. Korábban fegyverrel védhettük meg hazánk, de most kiüti kezünkből a fegyvert az új elnyomó hatalom, a brüsszeli bürokrácia. Pedig, az a nemzet, amely lemond az önvédelem jogáról, elvész a népek tengerének zúgó árjában. A süllyedő bárkában pedig elmerülnek az évezredek hősei is, hiszen közös művük válik semmivé. A magyar nemzet nem mondhat le az önvédelem jogáról. Inkább Brüsszel zászlói lángoljanak, mint nemzeti lobogónk.

A mai hősöknek a mindennapokban kell szembe szállniuk a lopakodó ellenséggel. Vegyük körbe a jelképes lobogót és védjük meg Szent István koronájának országát és népét. Őrizzük keresztény/keresztyén identitásunk, őrizzük meg a család szentségét és az Isten teremtette nő és férfi létet. Isten nőt és férfit teremtet és ezt ki is mondta. Nincsen helye a gender szemléletnek és a homofób illetve szingli önkiteljesítő és önkielégítő világnak. Nincs helye, mert ezek ellentétesek Isten akaratával. „Népesítsétek be a földet!” Népesítsük be hazánk földjét, mert csak így állhat ma ellen a magyar nemzet az ellenség láthatatlan és látható árjának. A ma hősi a családapák és családanyák. Nélkülük nemzetünk elveszne a Kárpátok övezte Szent Magyar Hazából.

Ma családot és utódot vállalni, szinte olyan hőstett, mint kiállni egykor Eger falaira és végignézni Ali hadain. A szülők kötelessége, hogy gyermekeiknek megtanítsák nemzetünk történelmét, és hogy az utókor mindig tudja, kik voltak, akik vállalták a harcot és a helytállást a magyarság fennmaradása érdekében.

„Dicsőség a Legfőbb Istennek,

Akit Őseink Hadúrnak Neveztek”

vitéz Rihmer Aurél

a Kárpát-medencei Vitézi Rend főkapitánya

Budapest székesfőváros 2021. 05. 17.