Vitézi Rend

1916. augusztus 27-én Románia, amely korábban a szövetségesünk volt, orvul megtámadta az Osztrák – Magyar – Monarchiát. Az említett ország kihasználta azt, hogy 1916 nyarán az orosz támadás feltartóztatására szinte minden erőnkre szükség volt a keleti fronton. Erdélyben csak leharcolt alakulataink állomásoztak, de voltak. Hamarabb támadtak, mint ahogy a hadüzenetet Bécsben átadták. Fegyvertelen vasutasokat gyilkoltak meg és ejtettek fogságba, nehogy azok értesíteni tudják a magyar hatóságokat a készülő támadásról. Nagyon lassan óvatosan nyomultak előre, ott lévő csapataink mindent elkövettek, hogy ezt az előnyomulást lassítani tudják. 1916. szeptember 5-én gr. Tisza István magyar királyi miniszterelnök a magyar országgyűlésben beszélt a román támadásról. Beszédében többek között megemlítette, hogy “ilyen orvtámadás az egész világon példátlanul áll.”

Erdélyben a harcok két nagy részre oszthatók. Az elsőt a császári és királyi 1. hadsereg védekező harcai jelentik augusztus 28-tól szeptember 18-ig. A második időszak szeptember 26-án kezdődött, amikor a német 9. hadsereg magyar hadosztályokkal kiegészítve Nagyszebennél megtámadta a román csapatokat. Október közepére kivertük a román csapatokat Erdélyből. Ezután mi támadtunk és december 6-án a szövetséges csapatok elfoglalták Bukarestet. Ezek a katonák voltak azok, akiknek az emlékét az Úz völgyében román szélsőségesek meggyalázták. Trianon 100. évfordulóján tisztelettel hajtsuk meg fejünket ezek előtt a katonák előtt. Különös tekintettel azok után, hogy Romániában Trianont ünnepnappá nyilvánították.

Pintér István történész

Forrás: Pintér István – Ifj. Pintér István: Románia orvtámadása és Bukarest elfoglalása 1916. december 6-án.

Pintér István – ifj. Pintér István: A Románia elleni háború 1917-től a bukaresti békéig