Egy angyal jött, fényszálon lebegve,
Jött és frissen jelentett pihegve:
Egy fényes csillag leszállott az este,
A távoli, békés Betlehembe.
Három királyok menten útra keltek,
A hosszú út során végig énekeltek,
A betlehemi csillag nyomába,
Mentek Mária és József otthonába.
Aranyat, tömjént és mirhát cipeltek,
Jászol elé érve ott letérdepeltek,
Zengő hálaimát mondva az égre,
Vétkükre bűnbocsájtást remélve.
S az Égi csoda ím bekövetkezett:
Keresztények királya,- Jézus megszületett!
Most is, e szent ünnepre várva,
Mennyi szomorúságra emlékezem!
Gondolva a régi karácsonyfákra,
Imára kulcsolom megfáradt kezem.
Istenem! Milyen szegények voltunk!
Mokkacukrot ezüst papírba pakoltunk.
Csemegének hullott diót pucoltunk,
Cérnát csomóztunk a piros almára,
Azt kötöztük fel egy fenyőfa ágra.
Bár csak kockacukor lapult a szalonba,
Mindössze csak egy gyertya lángolt,
Tábla csoki volt az összes ajándék,
szívünkben a hit s szeretet világolt.
Szent Fát körülállva, meg-megcsukló hanggal,
Áhítattal zengtük, hogy -„Mennyből az angyal-„
Szobánkat belengte béke és szeretet,
Akkor ott éreztük: Krisztus megszületett.