Vitézi Rend
A napokban nyílt meg v. Bognár Imre Tivadar fotókiállítása Győrben, a Marcal étteremben. A kiállítást Liziczai Miklós, a győri fotóklub elnöke méltatta és mutatta be. A Marcal étterem nemcsak szakácsainak jó ízléséről, hanem a kifogástalan kiszolgálásról és a megfizethető árakról is híres Győrben.
Egy képet megtekintve, mindenkiben más élmények, élethelyzetek, gondolatok fordulnak meg az ember fejében, melyek nem biztos, hogy egyeznek a fotóst megihlető múzsa üzenetével. Megpróbálom az általam legszebbnek, legkifejezőbbnek ítélt képek üzenetét továbbítani, úgy ahogy én láttam őket, a kiállítás megnyitóján. Alábbi mondataim, egy-egy általam megtekintett kép bennem generált érzéseit tükrözik. Mivel a kiállítás még jó ideig látható, javasolom mindenkinek, hogy élje át az élményt és tekintse meg. Megéri!
Kicsit szégyenlős, de annál életrevalóbb, nagyapa szeme fénye. Gondolkodom rajta, hogy vége a vaskornak, olvad a jég, már látszik, hogy elkezdődött valami… . Habár gyönyörű ez a téli táj, a tükörbe néző öreg, sok mindent megélt és átvészelt fákkal, de már ideje, hogy ránk köszöntsön a nemzet igazi tavasza! A jó barátok, nemcsak a jóban, hanem az élet minden területén, mindig melletted állnak! . A mesébe illő égig érő fa, melyet meg kell másznunk, hogy tündérországban megtaláljuk azt, amire régóta vágyunk, amit szüntelen keresünk. S ha már vettük a bátorságot s megyünk fölfele az égig érő fa gerincén, jóleső érzéssel tölt el bennünket a napkelte, mely a Napba Öltözött Boldogasszonyunk jelenlétét sugallja.
Pirkad a Nemzet hajnala. Ébredjetek!
Vár rátok sok feladat, mely megoldásra vár. Itt az idő! Víztükörben láthatóak a felkelő nap sugarai. Víz és fény, az őselemek, mely legősibb gyökereinkre, dicső múltunkra emlékeztet. Már kis foltban látszik a gyönyörű kék égbolt, dicsőségben pompázik az Aranykor kapuja. Az „Aranyhíd” mely közelebb hoz bennünket egymáshoz, a szeretet útján, vissza a gyökereinkhez, elfeledett őstörténetünkhöz, a Boldogasszonyunkhoz. A színpompás édenkert, melyet összetört darabjaiból nekünk kell újra összerakni. Aranygolyós naplemente, a nap lenyugszik, fénye azonban itt marad a lelkünkben, melyet teremtőnktől kaptunk, hogy mindig velünk legyen, lelkünk templomában, ha szükségünk van rá.
A kiállítás megnyitója Kisboldogasszony ünnepének méltó megünneplése:
. Ó, Szűzanyánk, szenvedők menedéke, hallgasd meg imáinkat! Légy öröme és támasza a betegeknek, gyöngélkedőknek és az időseknek. Mindazoknak pedig, akik Őket gondozzák, adj szaktudást és türelmet, tapintatot és részvétet. Indítsd Őket, hogy Tetteikkel Enyhülést, Szavaikkal Világosságot, Szeretettükkel pedig Támogatást nyújtsanak. Öntsd Lelkünkbe, Uram Lelkedet, a Szeretetet, a Megtérés és az Önfeláldozás Lelkét, hogy hatékony Segítséget nyújtsunk Minden Szenvedőnek, Akivel Utunkon Találkozunk. Ámen.
Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól –
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam –
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam –
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot –
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak –
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit sem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
(Szent Rita imája)
Demeter György
Fotók: v. Bognár Imre Tivadar
Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
