A Vitézi Rend vitézei márciusi ifjakká változva Győr Moson Sopron megye legfiatalabb városában – Lébényben emlékeztek az 1848-as szabadságharc hőseire.
Lassan gyűltek az emberek a felavatandó „szabadság angyala” szobor köré. Katonák, civil szervezetek, állami és egyházi méltóságok és az elhunyt, helyi hősök leszármazottai. Sok – sok ember egy szál virággal, és szívében a hősök emlékének adózó tisztelettel.
Körbenéztem és láttam a sok gyerek csillogó szemében az alázatot, a tiszteletet, ahogy beleélte magát, átélte az általa szavalt versrészlet mondanivalóját. S ráeszméltem, a régi kor emberei sem voltak mások, talán mi is lehetnénk ugyanolyan helyzetben, ha nekünk is mást szán a történelem.
Éreztem, ez a valódi ünnep, ez a kisváros méltósága, a monumentális templom s az iskola árnyékában – mindenki tiszteli a másikat, nem akarja senki a másikat lehurrogni, szétfütyülni vagy túlkiabálni. Hallottunk értelmes és szívbemarkoló beszédeket, köszöntőket, és mindenki a rangjához és beosztásához illően végezte a dolgát becsülettel. Nyilvánvalóvá vált– ez egy olyan közösség, akiről példát lehet venni! Ahol egyformán mindenki csak egyszerűen ünnepelni és megemlékezni akart. Pártállástól, rangtól, politikai nézetektől függetlenül.
Jó volt ebben a közösségben lenni. Követendő példája ez annak, hogy tudunk mi is – egymással méltósággal, elfogadással és megértéssel is kommunikálni. A haza, a hazaszeretet – olyan fogalmak melyek összekötnek és nem elválasztanak. Akkor vagyunk erősek, ha azt vesszük figyelembe, ami összeköt és nem azt, ami elválaszt bennünket egymástól! Emlékeztünk, hittünk és imádkoztunk. Emlékeztünk a hősökre, hittük és vallottuk a magyar szabadság eszméjét, imádkoztunk, imát mondtunk azokért, akik a szabadság és az igazság oltárán áldoztak azért, hogy mi egy szabad és boldog hazát építhessünk.
Az építőanyag adott, az emberek is megvolnának, már csak a kötőanyag, az egymás iránti szeretet, a megértés, a bátorság hiányzik hozzá, hogy felfogjuk – a valódi siker bennünk van. Hogy merjünk egymáson segíteni, önzetlenül másokért is felelősséget vállalni, összetartó közösségben gondolkodni. Ha ez nincs meg, hiába várjuk a segítséget.
Azt önmagunkban, ki – ki magában kell megtalálja, jól el van ásva a lelkünk mélyén. És imádkozzék mindenki, hogy Boldogasszonyunk segítségével felismerjük egymásban azt, akire mindig, bárhol és bármikor számíthatunk. Legyen ez a kis ünneplő közönség példa rá, hogy a nemzetnek – így is lehet ünnepelni. És csodálkozzunk rá, hogy ez ennyire egyszerű. Mondjuk mindnyájan, egyszerre és szívből: Magyarország, én így szeretlek!
v. Demeter György
foto: v. Bognár Imre Tivadar
Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.