Vitézi Rend-Pozsonyi Csata emlékmű avatása Lébényben

A Vitézi Rend vezetősége is képviseltette magát a rendezvényen.

Vannak nemzetünk történelmében, olyan események is, melyekre kevesebb figyelmet fordítunk.

Nemzeti ünnepeink alkalmával többnyire olyan eseményekre emlékezünk, amikor törekvéseink, harcunk kudarcba fulladt. „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” szól a himnusz szövege, mintha még a számunkra még ismeretlen jövőt is, predesztinálva meg kellene bűnhődnünk.

És valójában mi az a szörnyű bűn, amiért annyit kell bűnhődnünk – vezekelnünk? Amiért nem tudjuk büszkén felemelni a fejünket, és hinni abban, hogy nemcsak a panaszkodásra, a folytonos siránkozásra és az egymás elleni gyűlölködésre születtünk.

Valami elromlott, ebben a világban. Megváltozott az értékrend, más lett a „trendi”. Fiataljaink zöme, sajnos, az internet, a képzelet virtuális világában keresi a kihívást, céljai megvalósítását, ott vívja meg az élet harcait, ez jelent számára sikerélményt.

Gúzsba van kötve a kezünk. Szemünk nyitva van, de nem látjuk, nem érzékeljük a fontos, értékes dolgokat.

A turáni átok ezer éve lejárt. Ezért, a hit, a remény és a szeretet törvénye kell hogy érvényesüljön kapcsolatainkban – ettől lesz – általunk másabb a környező világ. Ez a magyar nemzet történelmi szerepe, melyhez lélekben fel kell nőni, higgyük el, hogy meg tudjuk tenni.

Új időket élünk. Isten kardja csak egy szimbólum lett. Szobrokat emelünk, emlékezünk, tiszteljük a hőseink emlékét.

Itt az idő, hogy mi magunk legyünk a hősök, akikre méltán lesz büszke az utókor.

Fedezzük fel megint, az elfeledett dicső vezérünk által használt ”Isten kardját”. Emeljük magasra, hogy ragyogjon a nap fényében. A csillogás a szemünkben lesz, mosolyunk – a szeretet, a boldogság jelvénye.

A szem a lélek tükre – s lelkünk, melyet Tőle kaptunk – Isten szent temploma. Nézzünk szembe saját magunkkal és tudatosuljon bennünk, mi az, ami jó, és mi az amin változtatnunk kell. Változva, jobbá válva tudjuk megváltoztatni a körülöttünk lévő világot.

Fegyverünk – a magyarság tudatunk. Az összetartozás érzése a széthúzás helyett, a fényből áradó szeretet világossága. Hagyjuk, hogy a szíveket, lelkeket átjárja a fényből áradó szeretet – örök világossága!

Találjatok magatokra, találjatok egymásra testvéreim és építsünk egy szebb világot.

Mondjuk ki nyíltan: mi az igazságos „Mátyás királyunkat”, a szent korona tant, az évszázados történelmi alkotmányunkat, a Szent Korona uralmát akarjuk!

Vannak történelmünkben sajnálatos módon „elhanyagolt” és kevéssé megbecsült illetve alig hangsúlyozott események, melyek azonban saját korszakaikban óriási jelentőséggel bírtak. Ilyen mellőzött történésnek tekinthető a több mint 1100 évvel ezelőtt, 907 július 4-én és 5-én lezajlott pozsonyi csata is.

„decretum… Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.” – szólt a parancs több mint 1100 évvel ezelőtt.

És fényes győzelmet arattunk, mellyel örökre beírtuk magunkat Európa történetébe.

Ma is intő jelként üzen nekünk a történelem. Szánjunk időt, energiát a Nemzet önvédelmi tevékenységeire. Fel kell nőni a feladathoz. Vessétek el a magot fiataljaink tudatában. Ne egy virtuális világban, hanem a valóságban éljünk! Szülők és tanárok feladata és felelőssége ez. Ne üljünk ölbe tett kézzel, készüljünk fel minden lehetőségre.