Vitézi Rend

A Kárpát-medencei Vitézi Rend hivatalos honlapja

Vitezi Rend 00003
A Vitézi Rend vezetősége is képviseltette magát a rendezvényen.

 

 

Vannak nemzetünk történelmében, olyan események is, melyekre kevesebb figyelmet fordítunk.

Nemzeti ünnepeink alkalmával többnyire olyan eseményekre emlékezünk, amikor törekvéseink, harcunk kudarcba fulladt. „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” szól a himnusz szövege, mintha még a számunkra még ismeretlen jövőt is, predesztinálva meg kellene bűnhődnünk.

És valójában mi az a szörnyű bűn, amiért annyit kell bűnhődnünk – vezekelnünk? Amiért nem tudjuk büszkén felemelni a fejünket, és hinni abban, hogy nemcsak a panaszkodásra, a folytonos siránkozásra és az egymás elleni gyűlölködésre születtünk.

Valami elromlott, ebben a világban. Megváltozott az értékrend, más lett a „trendi”. Fiataljaink zöme, sajnos, az internet, a képzelet virtuális világában keresi a kihívást, céljai megvalósítását, ott vívja meg az élet harcait, ez jelent számára sikerélményt.

Gúzsba van kötve a kezünk. Szemünk nyitva van, de nem látjuk, nem érzékeljük a fontos, értékes dolgokat.

A turáni átok ezer éve lejárt. Ezért, a hit, a remény és a szeretet törvénye kell  hogy érvényesüljön kapcsolatainkban – ettől lesz – általunk másabb a környező világ. Ez a magyar nemzet történelmi szerepe, melyhez lélekben fel kell nőni, higgyük el, hogy meg tudjuk tenni.

Új időket élünk. Isten kardja csak egy szimbólum lett. Szobrokat emelünk, emlékezünk, tiszteljük a hőseink emlékét.

Itt az idő, hogy mi magunk legyünk a hősök, akikre méltán lesz büszke az utókor.

Fedezzük fel megint, az elfeledett dicső vezérünk által használt ”Isten kardját”. Emeljük magasra, hogy ragyogjon a nap fényében. A csillogás a szemünkben lesz, mosolyunk – a szeretet, a boldogság jelvénye.

A szem a lélek tükre – s lelkünk, melyet Tőle kaptunk – Isten szent temploma. Nézzünk szembe saját magunkkal és tudatosuljon bennünk, mi az, ami jó, és mi az amin változtatnunk kell. Változva, jobbá válva tudjuk megváltoztatni a körülöttünk lévő világot.

Fegyverünk – a magyarság tudatunk. Az összetartozás érzése a széthúzás helyett, a fényből áradó szeretet világossága. Hagyjuk, hogy a szíveket, lelkeket átjárja a fényből áradó szeretet – örök világossága!

Találjatok magatokra, találjatok egymásra testvéreim és építsünk egy szebb világot.

Mondjuk ki nyíltan: mi az igazságos „Mátyás királyunkat”, a szent korona tant, az évszázados történelmi alkotmányunkat, a Szent Korona uralmát akarjuk!

Vannak történelmünkben sajnálatos módon „elhanyagolt” és kevéssé megbecsült illetve alig hangsúlyozott események, melyek azonban saját korszakaikban óriási jelentőséggel bírtak. Ilyen mellőzött történésnek tekinthető a több mint 1100 évvel ezelőtt, 907 július 4-én és 5-én lezajlott pozsonyi csata is.

 

decretum… Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.” – szólt a parancs több mint 1100 évvel ezelőtt.

 

És fényes győzelmet arattunk, mellyel örökre beírtuk magunkat Európa történetébe.

 

Ma is intő jelként üzen nekünk a történelem. Szánjunk időt, energiát a Nemzet önvédelmi tevékenységeire. Fel kell nőni a feladathoz. Vessétek el a magot fiataljaink tudatában. Ne egy virtuális világban, hanem a valóságban éljünk! Szülők és tanárok feladata és felelőssége ez. Ne üljünk ölbe tett kézzel, készüljünk fel minden lehetőségre.

 
„Ti vagytok a világ világossága. Világító mécsesként kell élnünk e világon:
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Mert : „Akkor hasonló lesz a Mennyeknek királysága ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
Öt pedig közülök eszes volt, és öt léha/esztelen.
Akik léhák/esztelenek voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat;
Az eszesek pedig vittek olajat lámpásaikkal együtt az ő edényeikben.
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elálmosodtak és elaludtak.
Éjfélkor pedig kiáltás hallatszott: Lásd! A vőlegény! Jőjjetek ki, hogy találkozzatok vele!
Akkor felkeltek mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
A léhák/esztelenek pedig mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak!
Az eszesek pedig felelték, mondván: Sohasem! Lehetetlen hogy elegendő legyen nékünk és néktek! Inkább menjetek az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!
Amíg elmentek vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek Ő vele a menyegzőbe, és bezáratott az ajtó.
Később pedig a többi szűzek is megjöttek, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk!
Ő pedig felelvén, mondta: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Mt.25,1-12

 

Ó jöjj nézz le ránk,

Te égi édesanyánk.

Boldogasszonyunk –

a te néped mi vagyunk.

Ne hagyd magára

E nemzetet,

Ki téged nem feledett!

 

Várt századokat,

Hogy újrajön Szent Fiad.

Sorscsapások közt,

Védtük az igazat.

Ó jöjj le hozzánk,

Mutasd magad!

Vedd birtokba országodat!

 

Ó Jézus Urunk,

hozzád vezet az utunk.

Nélküled már

túlélni nem fogunk.

Te állj az élre,

imádkozunk.

Együtt mi győzni fogunk!

vitéz Magyarbölkényi Demeter György

Fotók  vitéz Bognár Imre Tivadar

Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás