Vitézi Rend

Hallgatnak krónikáink a legnagyobb magyar harci diadalról!

A honfoglalást lezáró és hazánkat végleg a magyarságnak biztosító pozsonyi csatát 907. július 4 és 7 között vívták meg. Ezen döntő jelentőségű ütközetről azonban krónikáink hallgatnak!

Ha a Sváb Évkönyv, a Salzburgi Évkönyv és Johannes Aventinus nem írt volna róla, akkor teljesen a feledésbe merült volna az emléke. De mivel a bajorok annyi előkelőt vesztettek a csatában, a német évkönyvek megörökítették emlékét. Hiszen elesett Luitpold bajor herceg, Ditmár érsek, Utto freisingi püspök és Zakariás brixeni püspök, három apát és tizenkilenc gróf.

Igen furcsa, hogy egy ekkora diadalról a magyar hagyomány elfeledkezett. Hogy miért vetült rá a feledés homálya, megérthetjük, ha megnézzük, hogy krónikáink miket feledtek még el. A magyar krónikákat ugyan is például Bíborbanszületett Konstantin, a lengyel feljegyzések, illetve magyar történelmi hagyományok egészítik ki. Olyan történelmi hagyományok, amelyekről érződik, hogy szándékosan hallgatnak dolgokról.

A bizánci császár jegyezte fel: „Tudnivaló, hogy Árpád, Turkia nagy fejedelme négy fiút nemzett, az első Tarkatzú [Tarkacsu]/Tarhos, a második Jelekh [Jelek]/Üllő, a harmadik Jutotza Jutocsa és a negyedik Zalta Zolta.

Tudnivaló, hogy Árpád első fia, Tarkatzú [Tarkacsu], nemzette Tebelét [Tevel], második fia, Jelekh [Jelek], nemzette Ezelekh-et [Ézelő], harmadik fia, Jutotza [Jutocsa], nemzette Falitzi-t [Falicsi], ki most fejedelem, negyedik fia, Zalta [Zolta] nemzette Takszit [Taksony].”

Falics, avagy Fajsz ismeretlen a magyar krónikairodalomban.

A lengyelek jegyezték fel, hogy Géza fejedelemnek második felesége volt Adelhaid. A magyar történészek ezt a hivatkozást elvetik. Pedig, ha ez így volt, akkor Koppány nem Szent István anyját akarta pogány mód feleségül venni, hanem Géza fejedelem fiatal özvegyét, hogy általa István ellenében megnyerje magának a lengyeleket. Igen ám, de magának Koppánynak a szármázásáról is hallgatnak krónikáink!

Ha jól emlékszem, akkor Trencsényi Csák Máté írja egyik oklevelében, hogy ő tudja, hogy jog szerint király lehetne. Csák Máté, Szabolcs leszármazottja. Szabolcs, Anonymus szerint Előd fia, aki a honfoglaláskor a második kapitány volt. Györffy György úgy vélte, Árpádot a halála után Szabolcs követte a nagyfejedelmi tisztségben, akit ő az előbbi unokaöccsének tartott. Kézai Simon a Gesta Hungarorumban Árpád származása kapcsán ír Elődről:

„Azon kapitányok közt tehát Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ögyek fia volt, a Turul nemzetségből vagyonban gazdagabb s hadban hatalmasabb vala.” Tehát, Szabolcs a Turul nemzetség tagja és ezt még Csák Máté tudta. Szabolcs főfejedelemségéről a krónikák hallgatnak.

Tehát nem ismert Szabolcs, Fajsz és Koppány származása és uralma krónikáinkban. De miért hallgatnak róluk? Ennek oka a fejedelmi, majd királyi hatalom öröklődésében keresendő! A pusztai népeknél a senioratus elve szerint öröklődött a hatalom. Tehát az uralkodásra legalkalmasabb, legidősebb férfi került mindig hatalomra. Tehát nem a prímogenitura elve érvényesült, tehát nem az uralkodó legidősebb fia követte az apát a trónon.

A senioratus elve szerint Gézát, Koppánynak kellett volna követnie, de a trónbetöltés rendjét Szent István felborította és bevezette maga számára a primogenitura öröklést, feltehetőleg német nyomásra. Ezért vész el Koppány származása és ezért csinálnak az amúgy keresztény herceg-trónörökösből pogányt! De Fajsz és Szabolcs főfejedelemsége is a senioratus elvét és öröklési rendjét erősíti meg!

Krónikáinkat viszont királyok rendelték meg, vagy nekik ajánlották. Ők pedig mindenkor saját fiukat kívánták önmaguk utódának, tehát a primogenitura elvét követték. Ezt az elvet azonban az Árpád-házon belül többen vitatták és a senioratus gyakorlatára hivatkoztak. Erre utal a híres várkonyi jelenet, ahol is Endre király, választás elé állítja Géza herceget. Kard, vagy korona. Endre, saját, akkor 5 éves fiát Salamont szánja utódának és nem az akkor már érett férfi korban lévő, kiváló hadvezért, Gézát. A várkonyi jelenet ékes példája a primogenitura és a senioratus elvének párhuzamos megléte mellett.

A mindenkori magyar királynak tehát érdekében állt, hogy a fejedelmi öröklés hagyományaiból a senioratuson alapuló öröklési rend emlékét kitörölje.

És most térjünk vissza a pozsonyi csatához. Történészeink úgy hiszik, hogy itt halt meg Árpád fejedelem és esetleg több fia és családtagja. Csakhogy ez nem állja meg a helyét. Ezen feltételezésnek a külföldi krónikák mondanak ellent. Azok felsorolják saját veszteségeiket, de egy szóval sem említik Árpád, vagy fiainak halálát. Pedig, ha azok elestek volna a csatában, említenék, hogy saját veszteségük mértékét csökkentsék. Lásd a Lehel kürtje mondát, ahol Lehel agyonüti kürtjével a császárt, ez által csökkentve a Lech mezei vereség és a vezérek kivégzésének traumáját.

Ha tehát Árpád nem volt ott a csatában, mert előtte már feltehetőleg a csillagösvényre lépett, akkor kinek a nevéhez fűződik a pozsonyi diadal? Györffy Györgyöt követve, úgy vélem, hogy a pozsonyi győző Szabolcs fejedelem volt! Igen ám, de Szabolcs nem illik bele a krónikáink által sugallt uralkodói sorrendbe; Árpád, Zolta, Taksony, Géza, István. Szabolcs krónikákban való szerepeltetése a senioratus elvét erősítette volna, amit egyetlen koronás király sem akart elismerni Magyarországon. Így szándékosan kihagytak mindent, ami Szabolcs fejedelemségére utalt volna. Szabolcs személyét ugyan a Csákok eredetmondája miatt nem tudták kihagyni, és talán beszédes a második fejedelem titulusa is.

Mivel krónikásaink nem beszélhettek Szabolcs főfejedelemről és tetteiről, a pozsonyi diadal is feledésbe merült.

v. Rihmer Aurél

2017-07-07