Vitézi Rend

A Kárpát-medencei Vitézi Rend hivatalos honlapja

Április 11

Nemzetes Urak és Asszonyok!

Nemzeti ünnepünk alkalmából köszöntöm a Vitézi Rend minden tagját.

Nemzeti ünnepünk alkalmából, mert április 11-e hazánk és nemzetünk függetlenségének, és az ész diadalának ünnepe volt 1848-ban.

De azért is beszélhetek nemzeti ünnepünkről, mert

1898-ban az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán nemzeti ünneppé emelték április 11-ét, az 1848-as alkotmányos és polgári átalakulást rögzítő un. áprilisi törvények szentesítésének emléknapját. Ez az ünnepnap érvényben volt egészen 1927-ig, március 15-e hivatalos ünneppé nyilvánításáig.

Fontos emlékeznünk 1848 április 11-ére, mint nemzeti függetlenségünk, a közteherviselés, törvény előtti egyenlőség kimondására, a rendszeresen ülésező országgyűlés megteremtésére, az első felelős magyar kormányra, a sajtószabadságra, a jobbágyfelszabadításra, a nemzetőrség felállítására és az Erdéllyel való unióra, miáltal hazánk területi egysége 1541/1570 után végre ismét helyreállt.

Fontos emlékeznünk erre a napra, mert ekkor még a Széchényi-Deák féle józan ész vezérelte hazánkat a nemzeti felemelkedés útján. Ekkor még nem taszította nemzetünket a pusztulás lejtőjére egy köztörvényes hordószónok bűnöző, aki elsikkasztotta a Zemplén vármegyei árvák pénzét (az árva pénztárat), és akinek akkora szerencsejáték adósságai voltak, hogy az általa viselt ruhákon is zálogjog volt. De április 11-én ez a hordószónok még kordában volt tartva és győzött a józan politikai megfontoltság. Ekkor még a nemzet és királya Habsburg V. Ferdinánd együtt tudott működni.

Fontos április 11-e, mert szabadságharcosaink az ekkor elfogadott törvények védelmében fogtak fegyvert, és ez a nap adott később is erőt a szabadságharc bukása után a nemzet politikai küzdelmeinek. Április 11-e alapozta meg az 1867-es osztrák – magyar kiegyezést és lett alapja a hazánkban ma is fennálló demokratikus államrendnek.

Tehát, míg március 15-én mindössze annyi történt, hogy elhangoztak szép szavak és eltelt egy lelkesítő nap, komolyabb jogi és politikai következmények nélkül, addig április 11-e, mindmáig kihat országunk jogrendjére.

Hazánk nemzeti egysége és politikai függetlensége hosszú idő után 1848.április 11 és 1848 szeptember 25/október 2 között – Batthyány Lajos megválasztása és lemondásáig- valósult meg újra, hosszú évszázadok után.

Noha, még 1848. október 15-ig lett volna mód törvényes úton elkerülni a háborút – hiszen a király október 4-én új miniszterelnöknek báró Récsey Ádámot nevezete ki Batthyány helyett, elfogadva április 11-e vívmányait- és békésen rendezni Ausztria és Magyarország viszonyát, ezt az utat a magyar politikai elit elvetette, és 1848. október 15-én a magyar hadak, jogilag, hadüzenet nélkül megtámadták Ausztriát.

Mert míg Jellasics támadása államjogilag polgárháború volt, tehát magyar belügy, addig a magyar sereg október 15-i fegyveres határátlépése hadüzenet nélküli támadás volt. Tehát nem Ausztria támadta meg fegyveresen 1848-ban hazánkat, hanem az ekkor már elszabadult kossuthi őrület vitte a pusztulásba hazánk fiait a forradalmi őrület nevében. Ez vezetett el Ferdinánd 1848. december 2-i erőszakos Habsburg házon belüli trónfosztásához, és emelte trónra Ferenc Józsefet.

Míg március 15-e a forradalmi hevület napja volt, ami utóbb elvezetett a világosi fegyverletételhez és az aradi vértanúkhoz, addig április 11-e a józanság és nemzeti függetlenség napja volt.

Nem véletlen, hogy a magyarság a Habsburg elnyomásból való szabadság dátumának tekintette és az ott elfogadott törvényeket tette meg alkotmányos jogalapnak.

  1. április 11-e alapján az osztrák-magyar kiegyezés háború nélkül létrejöhetett volna, ahogy azt Széchenyi István gróf szorgalmazta már 1846/1847-ben.

Avval, hogy október 15-én a Magyar Királyság hadat üzent Ausztriának, a békés kiegyezés lehetősége eltolódott egészen 1867-ig. Ekkor lényegében ugyan azt a kiegyezést kötötték meg, amit Széchényi már 1848 előtt is szorgalmazott.

Ha április 11-e józansága vezérelte volna politikusainkat és nem egy hordószónok, akkor nem romlott volna meg a magyarság kapcsolata hazánk nemzetiségeivel, és így Trianon brutális nemzetcsonkítását is elkerülhettük volna. Gazdaságilag pedig hazánk nem marat volna ki a második világgazdasági forradalomból, ami egész nemzetünk gazdasági helyzetét megváltoztatta volna. 1848. április 11-e józanságának elvetése mindmáig kihat a magyarság életére.

Sajnos nem április 11-e józansága kerekedett felül 1848-ban, hanem március 15-e ifjonti és felelőtlen hevessége.

Nekünk azonban történelmi kötelességünk, hogy megemlékezzünk 1848. április 11-éről, mint hazánk történelmének egyik legjelesebb napjáról.

Evvel természetesen nem kívánok csökkenteni az 1848/49-es szabadságharc harcaiban résztvevők személyes bátorságának és hősiességüknek elismerését. Ők belekényszerültek egy elkerülhető háborúba és ott emberfeletti hősiességgel helyt álltak a túlerőben lévő ellenséges hadakkal szemben. Ők elestek, megsebesültek a harcmezőkön, vállalták a keserű fegyverletétel utáni kivégzéseket, várfogságot és erőszakos besorozásokat, míg az, aki hazánkat romlásba döntötte, női ruhában menekült el az országból.

Nem véletlen, hogy utóbb, a Haza Bölcse, Deák Ferenc lesz az, aki leszámol a Kossuth-i dilettantizmussal, és visszatér 1848. április 11-e alkotmányos vívmányaihoz.

Emlékezzünk tehát méltóképp 1848 április 11-ére, és azokra akiknek politikai bölcsessége újra megteremtette hazánk területi egységét és integritását és lefektették nemzetünk alkotmányos alapjait.

 

Összeállította:

v. Rihmer Aurél főkapitány

Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás