Vitézi Rend

A Kárpát-medencei Vitézi Rend hivatalos honlapja

vitezi_rend_tapszentmiklos_templom

A Vitézi Rend templomokat és egyházközségeket bemutató sorozatának következő állomása Tápszentmiklós és református gyülekezete.

Az árva eklézsia 1711-től 1781-ig.

 

 

Az elárvult gyülekezetek a rekatolizációs időkben sem szűntek meg működni. A pannonhalmi vidék reformátusságának egy része Banára, a Bakonyhoz közelebb fekvő gyülekezetek másik része Rédére járt az istentiszteleti alkalmakra. Az anyaegyházközségnek minősített Bana és Réde artikuláris helyként működött. A többi helyeken megtiltották az igehirdetéseket és más szertartásokat. Tápszentmiklósról az újszülötteket Rédére vitték keresztelni. Ellenkező esetben a plébános katolikusnak keresztelte volna meg.

Megtörtént, hogy nagy hidegben megfagytak az úton a gyerekek. A stólát így is ki kellett fizetni a plébánosnak. A temetést csak a tápi plébános végezhette el. A temetés díját is neki kellett átadi. Megtörtént az is, hogy a temetést éjjel végezték el, hogy református lelkész végezhesse el. Az ilyen eseteket, ha az kitudódott akkor szigorúan büntették.

A sok retorzió és szenvedés közepette is megmaradt a reformátusság Tápszentmiklóson. Mindig akadt az egyszerű nép között írni, olvasni tudó kurátor, elöljáró, aki összetartotta a megmaradt gyülekezetet. Egy-egy magánháznál olvastak bibliát, énekelgettek, s imádkoztak a megmaradásért és egy szebb jövőért.

A protestánsok helyzetén az 1781-es II. József által kibocsátott Türelmi Rendelet javított. A 100 családot kitevő protestáns gyülekezet saját lelkészt tarthat és nem kötelesek fizetni a plébánosnak, templomot építhetnek maguknak. A lehetőséggel élve Mezőörs, Táp, Tápszentmiklós közösen folyamodtak a Helytartó Tanácshoz, hogy engedélyezzék számukra a templomépítést. Az 1784. évben megkapták az engedélyt a templomépítkezésre. Bíró László református lelkész 1784. április 24-én foglalta el Tápon a lelkészi állást.

A templom egy évvel később, 1785-ben készült el. A templomot közös használatra építették. A Tápszentmiklósi református Egyházközség még 10 évig volt helyben lakó egyházi vezető nélkül. 1795-ben meghívják Bödők Lászlót, aki preoráns tanítóként végezte az egyházi teendőket. Lakást építenek, amelynek egyik helyiségében megkezdte a gyerekek hitoktatását. A tanítói lakás végébe felépítették az oratóriumot. Faoszlopokon nyugodott és oldalát vesszővel fonták be és sárral tapasztották be. Tetejét náddal fedték be. A megépített helyiségbe egy asztalt és néhány padot helyezték el. 1796. március 26-án szentelték fel az imaházat.

 

 

 

A reformátusok egyházi élete 1795-től 1825-ig

 

 

Az 1795-ben történt tűzvészben az akkori gondnok Petrőcz István háza és vele együtt az egyház ládája, benne felbecsülhetetlen egyházi dokumentumokkal vesztek oda. A Tápszentmiklósi Református Egyház kezdettől fogva a kollektív vezetés és kormányzás érvényesült.  A vezetést elöljáróságnak nevezték. Bödők László tanító feljegyzéséből tudjuk, hogy az első előljáróság (presbitérium) 1784. augusztus 8-án alakult meg Tápszentmiklóson. Az előljárók nevei fennmaradtak: kurátor Ifj. Petrőcz István, előljárók Pákozdi Itsván, Pintér Mihály, Pintér András, Kiss Imre, Töltési János, Németh János.

Az elöljáróságnak fontos szerepe volt az egyezség megkötésében Táppal, Mezőörssel, Lázival, és Győrasszonyfával a közös lelkészi állással és a templomépítéssel kapcsolatosan. [1] Az élükön a kurátorok álltak, akik 1, 2 és 3 évig viselték a tisztségüket. Az elöljárók tisztségüket életük végéig viselték. Munkájukért nem járt fizetés. Az előljárók és a kurátorokon kívül volt még egy tisztség, amelyet minden év elején újítottak fel. Ez az egyházfi tisztsége volt. Nőtlen református és vallásos érzületű ifjakat választottak be. Mindig egy évre szólt a megbízatásuk. Feladatuk volt a harangozás, a lelkésznek segítése az Úrvacsoraosztásnál, a meghívók továbbítása az előljárókhoz, a templom körüli takarítás stb. Fizetésük egy pár csizma volt, ha jól végezték feladatukat.

[1] A Pápai Református Egyházmegye 1795. évi Jegyzőkönyve. A Pápai Református Egyházmegye Levéltárában.

 

v. Albert András

református lelkész

történész

folytatjuk…

Az oldal sütiket használ. Ha nem tudja, mi ez, kérdezze azt az EU bürokratát, aki ezt a figyelmeztetést előírta. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás